Az első másfél hét

Vagyis valahol kb. most ott tartok... A kellő előkészületeket megtettem, vásároltam egy nagy halom viaszt, fájdalomcsillapítót, öblögetőt (na, a nevére nem emlékszem...), mini üvegmosó keféket, amivel a bracketek körül lehet szépen tisztítani a fogakat, ja és persze vettem jó sok kefirt és joghurtot. Ez utóbbiak hamar elfogytak, tekintettel arra, hogy a férjem és gyermekem is nagyon szeretik :))) A felrakás csütörtök estére esett. Mikor kiszedte a doki a számból azt a tágító félét, amivel nyitva tartom a számat akár akarom, akár nem :))) annyira lezsibbadtak az ajkaim, hogy arra már nem nagyon volt erőm, hogy ismerkedjem a kis ráccsal, amivel kb. 2 évig együtt fogok élni. Éreztem én, hogy van a számban valami, ami eddig nem volt, meg kicsit érzékeny is volt az összes felső fogam, de ettől semmi több. A beszéd az elég furán ment, bár ezt még most is így érzem, de a körülöttem élők megnyugtattak róla, hogy ezt csak én érzem így :)) Azért szerintem kicsit pöszébb vagyok, mint előtte voltam :))) Doki kérdezte, hogy nem fáj-e, mondtam, hogy nem, csak fura nagyon... Mondta, hogy ez normális, mert egyrészt hőre aktiválódik az ív, amit feltett - állítólag a lehető leggyengébb ívet kaptam, hogy ne legyen nagyon szadi elsőre. És még arról is tájékoztatott, hogy kb a második napon fogja elérni a fájdalom a csúcsát, onnantól egyre jobb lesz majd, az állkapocs megszokja az átmozgatást. Ellátott mindenféle instrukciókkal, főleg az óvatos evés és a tisztítás területén, no meg persze a fájdalommal kapcsolatban... Otthon megvolt az első "bemutatkozás", túl sok reakció nem volt, természetesnek vették :))) Nem úgy, mint én... 1.nap: Első este ugyan azokra a brekikre tettem viaszt, amelyeket úgy éreztem, hogy nagyon kiállnak és így irritálhatnak, de az éjszaka kellős közepén felkeltem, hogy szúr, nyom, kellemetlen és amúgy is mi a fene van a számban :((( Kimentem és egyből feltettem szinte minden brekire a viaszt... Ez sem volt túl kellemes érzés, de így legalább nem volt szúrás, nyomás... Csak hirtelen nagyon tele lett a szám mindenfélével... Vacsira csak kefirt meg egy kis puha szeletelt kenyérbelet ettem,mást nem is bírtam volna, mert harapni lehetetlenségnek tűnt, a rágás művészetét meg újra kell tanulnom... 2.nap: Visszal jól felszerelkezve még szinte boldog is voltam, hogy á, ez nekem nem fáj :))) Tök jól elvagyok! A melóhelyen szinte észre sem vették, csak akik tudták,hogy amúgy is rakattam fel... A kajálás második nap is nagyon nehéz volt, a szendvicsemet csak úgy tudtam megenni, hogy apró darabokat törtem belőle, nagyon lassan, óvatosan próbáltam rágni, de inkább csak cincálni tudtam... pedig ez is puha szeletelt kenyér bele volt... Ebédre csak a leves csúszott le, vacsora meg csak kefir volt... Valóban jó kis fogyókúra... Estére már éreztem, hogy jobban feszít az egész fogsorom, amikor a nyelvemmel hozzáértem valamelyik fogamhoz, akkor az nagyon érzékeny volt... 3. nap: Délután elérkezett a várva várt pillanat. Nyűglődtem, szenvedtem egész nap, mire rájöttem, hogy tuti az a bajom, hogy fáj, hogy állandó feszülésben van a felső állkapcsom... Így bevettem egy fájdalom csillapítót, utána sokkal jobb lett, még vacsizni is tök jól tudtam :))) Igaz, csak apró falatokat és csak lassan. Persze a viaszolás az ment ezerrel. Éjszakánként szinte minden brekire raktam, kaja és fogmosás után napközben csak azokra, ahol éreztem, hogy érzékenyebb. 4-5. nap: Addig is éreztem, de ekkor kezdett el igazán zavarni, hogy a két egyesem között az ív az belülről a számat, mintha úgy vágná, mint amikor papírral elvágod a kezedet... És most mi van??? Oda hogy tegyek viaszt??? Próbálkoztam azzal, hogy a két egyes brekire tettem, egy ideig jó volt, de utána megint érzetem azt, hogy belemélyed az ínyembe az ív... :((( Fogtam magam és az ívre keresztbe is tettem egy kis viaszt... Ezzel is jobb volt egy kicsit... Utána másnap már elég volt csak a két brekire rakni... És lassan kezdett enyhülni a fájdalom is... Szerintem ennek az az oka, hogy a felső két egyesem között vájt magának az ív egy kádat... Másképp nem értem hogy férhet el :))) 1 hét: Valóban kb. egy hét elteltével már sokkal viselhetőbb volt az érzés. A fogak érzékenysége enyhült, a puha kenyérbe már bele tudtam harapni, ami zavaró (de ez még most is), hogy az alsó és felső rágó fogaim egymáshoz képest teljesen elcsúsztak, kb. pár ponton érnek csak össze, így a rágás az kicsit fura... inkább csak aprítani tudok... Fel is hívtam emiatt a dokit, de azt mondta, hogy ez normális... Hmmm... Ok :D Azóta a bal oldalon volt olyan, hogy csak így ponton értek össze az alsó és a felső rágófogaim, de az is csak úgy, ha nagyon erősen szorítottam, amúgy össze sem érne... Így léptem bele a második hétbe, már szinte alig van viaszolás is, néha az utolsó brekikre kell tegyek kaja után, mert a rágástól kicsit kikezdi a hátsó nagy breki a számat, de ez már abszolút kezelhető. A fogak érzékenysége elmúlt, viszont érzem helyette, hogy "lötyögnek" a fogaim az ínyembe :))) Rémisztgetett a doki a felrakáskor még valamiféle harapásemelővel is, de a végén nem tette fel, azt mondta, előbb szokjam meg a készüléket... Most már előre parázom attól, hogy mégis mire gondol és az evésben meg a beszédben ez miben fog befolyásolni... Nem akarok beszédhibás lenni, a fájdalom az elmúlik, de a beszédhiba nem... :((( A következő időpontom július 31. akkor kiderül mivel rémisztgetett múltkor... És ugye azért csak július 31, mert az önligírozóval elég csak 6 hetente menni.